11.Rész

Sziasztok!:) Meg is jöttem a szombatra ígért résszel, és remélem hogy tetszeni fog, mert mintha az előző nem igazán tetszett volna a 4 komi miatt:| De akik komiztak, azoknak köszönöm szépen, és azoknak is, akik feliratkoztak♥ Amúgy chat-ben lehet cserét kérni, mindenkit kiteszek!:) A facebook csoportba is várok mindenkit x

Vanii.xx

-Biztos vagy te ebben?-vakarta meg idegesen a tarkóját Niall.

Kiöntöttem a gőzölgő teát az előkészített bögrékbe, s közben fogaimat össze-összekoccantva bólintottam.Rettentően hideg volt, még bent a házban is, és reméltem, hogy a tea egy kicsit csillapítja a didergésemet.

Helyet foglaltam a fiú mellett a kanapén, s pamutpapucsomba bújtatott lábaimat felhúztam a mellkasomhoz.Niall automatikusan elvette tőlem az egyik bögre teát, de tekintetét továbbra sem vette le a falról.Ideges volt.Fejemet a vállára fektettem, szabad kezemmel nyugtatólag megszorítottam a csuklóját.

-Abban vagyok biztos, hogy valaki követett engem.Hogy ki volt, abban nem...én csak...félek.3 hónap után először, félek a múlttól.

-Minden rendben lesz.Én tudom.Oké?

Bólintottam.Féltem, hogy ha megszólalok a hangom elárulja mennyire nem hittem el neki, hogy minden rendben lesz.

Azt hittem,csak egy percre hunytam le a szemeim, de mikor legközelebb kinyitottam már reggel volt.A lyukacsosra húzott redőnyön tompán kopogott az eső, az így is rossz hangulatomhoz illeszkedve.Hunyorogva a másik oldalamra fordultam,s az ágyam azon részén egy fehér cetlit találtam.Feljebb tornáztam magam az ágyban, hogy szemügyre vegyem Niall kunkorodó betűit.    

" El kell intéznem pár dolgot.Délután felhívlak.      Niall.xx"

Ezután a pirosan virító órámra pillantottam.7:23 volt.

-Ahh!-nyögtem fel, és visszahanyatlottam a párnámra.

Az álom teljesen kiment a szememből, és egy újabb nap várt rám Niall nélkül.Csak hogy én ezt nem akartam, főleg a tegnap történt dolgok után.

A fülemhez emeltem a telefonom, és miközben az kicsengett, azon gondolkoztam, mit mondjak majd Niall-nek.Ki volt kapcsolva. 

"Itt Niall, hagyj üzenetet" * síp*

- Niall, ha ezt meghallgattad hívj fel légyszi.-sóhajtottam

Nem aggódtam, hogy baj történt, mert úgysem történt.Már kezdem megszokni azt, hogy mindig előjönnek a rossz érzéseim ha bajban van.De nem jöttek, ezért bíztam magamban, és tovább feküdtem tétlenül az ágyamban.

Nem sokára az eddig csak csöpögő eső eleredt, egyre hangosabban verte az ablakpárkányt.Ezt, hangos mennydörgés követte, amitől összerezzentem.Ledobtam magamról a takarót, s megkerülve az ágyat az ablakhoz sétáltam, hogy teljesen felhúzzam a redőnyt.

Odakint a szél olyannyira fújt, hogy azt hittem, az óriási fákat rögtön kicsavarja a helyükről.Néhány ember az esernyőjével bíbelődve futott végig a szemben lévő járdán, amúgy nemigen láttam másokat.Ez van akkor, ha a város legvégében laksz, ahol alig van a tieden kívül 10 ház.

Homlokomat a hűs ablaküvegnek nyomtam, csak figyeltem ahogy az esőcseppek lefolynak az üvegen, teljesen elvesztem a gondolataimban.Végig gondoltam az eddigi életemet, aminek nem így kellene kinéznie.   20 éves sem vagyok, és  nincsenek szüleim, testvéreim, rokonaim.20 éves sem vagyok, de már a világ legnagyobb fájdalmait átéltem.Elraboltak, kínoztak, kényszerítettek, drogoztam.És most végre van valaki aki az eltitkolt világomba fényt hozott.Mégsem voltam boldog, mert tudtam, hogy Frank valahol a közelemben van, és bosszút fog állni.Ha nem rajtam, hát Niall-ön, ami nekem még nagyobb fájdalom lenne.

Ismerős alakot pillantottam meg közeledni a házam felé, csurom vizesen.Göndör haja az arcára tapadt, fekete esőkabátján csillogtak az esőcseppek, barna bakancsa tiszta sár volt.A homályos ablakon keresztül is láttam, hogy ráncolja a homlokát, majd mikor eltűnt a házam eresze alatt, egy percet sem gondolkodva lerohantam a lépcsőn.

Harry pont nyomta volna le a csengőt, mikor felrántottam előtte az ajtót.Az arckifejezése egy pillanatra megfeszült, ahogy végignézett az öltözékemen, de megrázta a fejét és szótlanul belépett.Nem tudtam eldönteni, mi volt a baja a kék-sárga kockás pizsama nadrágommal, és a fehér, vékony topommal.

-Mit szeretnél, Harry?-kérdeztem tartózkodóan.

-Megtaláltad a Remembert?Elolvastad?Tudom, hogy Frank foglya voltál, ne kezdj el kérdezősködni.

-Mit?

-Nagyon jól tudod miről beszélek, Honey.Egy spanyol napló, amire a Remember szó van írva.

Bár az emlékeim zavarosak voltak, kis idő elteltével rájöttem miről beszél.

-Ó!

Eddigi feszült vonásai még jobban megkeményedtek, azt hittem, bármelyik pillanatban bántani fog a kirohanásom miatt, de nem tette.Valamiféle érzelmet akartam kicsikarni belőle, hogy rájöjjek, mit titkol, de eléggé jó színész.Vagy csak tényleg hidegen hagyta a felkiáltásom.

-Nem rád tartoznak a részletek.Elolvastad, vagy nem?

-Eléggé sok oldal ki volt tépve...de..honnan tudsz te arról a könyvről?

Alig hallhatóan felmordult, két kezét kinyújtva a falnak szorított.

-Én kérdezek.-sziszegte.-Sosem bántottam még lányt, most sem szándékozok.Felfogtad?

Torkomban dübörgő szívvel bólintottam, szemeimet lehunyva fojtottam vissza a szisszenéseim, amit ő hozott volna ki belőlem ki a szorításával.

-Mit értettél meg belőle?

-Én semmit.

-Te?

-Nem egyedül voltam, Harry.Egy fiúval voltam, Niall-el, aki bármelyik pillanatban itt lehet.

Reméltem, hogy a hangom fenyegetőre sikeredett, de nem igazán hatotta meg a srácot, hogy betoppanhat valaki.

-És ő értett belőle valamit?

-Folyékonyan beszél spanyolul.

-Azt mondtad, bármelyik pillanatban itt lehet?

Bólintottam.

-Meg kell tudnom mit olvasott ki abból a naplóból.-motyogta, ezt inkább már csak magának.

Rengeteg megválaszolatlan kérdés kavargott bennem, de nem mertem kérdezni.Az előbbi akciója miatt inamba szállt a bátorságom.Fel-alá mászkáltam a házban, míg Harry, mellkasán összefont kezekkel álldogált a radiátor előtt.Kellemetlenül érintett a társasága, mert úgy éreztem magam a saját házamban, mintha semmit az ég világon nem csinálhatnék.Ha egy pillanatra is eltűntem  Harry látószögéből, akkor szinte éreztem, hogy nem tetszett neki.

Több óra várakozás után a fiú hangosan felkiáltott, a földre vágta már-már száraz kabátját.

-Hol az istenben van?Nem azt mondtad bármikor megjöhet?!

Összerezzentem a fagyos hang hallatán.Nem tudtam volna erre semmit mondani, ezért hálát adtam az égnek amikor nyitódott az ajtó.Niall ázottan, kezében egy közepes méretű dobozzal lépett be a házba.

-Honey, te...-kezdte, de mikor meglátta Harry-t elhallgatott.-Mit keresel itt?

-Mondhattad volna Honey, hogy a srác a kórházból az a bizonyos Niall.Fején nagy kötéssel.-vigyorodott el gúnyosan, s Niall-höz lépett.

Visszafojtottam a lélegzetvételemet, figyeltem, ahogy Niall összehúzott szemöldökkel mered a nála fél fejjel magasabb fiúra.

-Bántott?-kérdezte Niall, szemét le nem véve Harry-ről.

-Nem...egy napló érdekli.

-Miféle napló?

-A Remember.-vágott közbe a göndör.-Mit értettél meg belőle?

-Mit érdekel az téged?Menj inkább innen, és keresd meg magad azt a naplót.

-Látom vicces kedvedben vagy.Szerinted nem Frank-nél kerestem először, ahogy megtudtam, hogy elhagyta a házát?Nem volt sehol.

-Szar ügy, Harry.

Harry álla megfeszült, rángatózni kezdtek rajta az izmok, a keze ökölbe hajlott.Tudtam, hogy ha nem cselekszek akkor a következő pillanatban Harry megüti Niall-t.Egyből közéjük léptem, mire Harry ökölbe szorult kezei ellazultak, nagyot sóhajtva megrázta a fejét.Akkor láttam először igazi érzelmet az arcán, ami meglepett.Fájdalmat láttam.