8.Rész

Sziasztok!:) A múltkor elfelejtettem nektek Boldog Új Évet kívánni, ezért most teszem meg.BÚÉK!♥:d Ebben a részben lesz egy váratlan fordulat, kíváncsi vagyok mit szóltok hozzá, úgy hogy komizzatok♥ A Facebook csoportba továbbra is várlak titeket, ahol több információt megtudtok, köztük azt is, mikor lesznek új részek.A linket a moduloknál, a képre kattintva megtaláljátok. Jó olvasást.

Vanii.xx


Soha nem hittem volna, hogy fogok még hiányt érezni.Ha valakit elveszítünk, akkor az hatalmas fájdalom, de legfőképp akkor, ha az illető már nem jön vissza.Én nem tudtam mit higgyek.Elveszítettem őt is, vagy van még remény?Sós cseppek áztatták az arcom, én meg csak rohantam, attól féltem kifutok az időből.Éreztem hogy valami nagyon rossz történt a fiúval.Nevét kiáltva szaladtam a sötétben, s már a szentjános bogarak sem voltak ott, mintha egyszerre mindennek elveszett volna az értelme.A fejem rettenetesen zúgott, eltörpültek Zayn ordibálásai valahol a háttérben.Azt hittem, sosem lesz vége a keskeny útnak, de semmi, még egy alagút sem tart örökké.Kiléptem, s azzal együtt megláttam Őt is.Mozdulatlan testét egy hatalmas kőtörmelék taszította a falnak, a feje vérzett.A könnyeim az addiginál is jobban eleredtek, azonnal a fiúhoz rohantam, megpróbáltam elmozdítani a követ, ami a fejünk felett lévő falból szakadt ki.Közben a nevét mondogattam kétségbeesve, de semmi életjelet nem adott.A kezem már tiszta vér volt az érdes felülettől, az is hiába.Nem tudtam megmozdítani.Hirtelen Zayn bukkant fel mellettem, nagy lendülettel tolta meg a sziklát, ami az ő próbálkozására egyből megmozdult.Minél többször lökött rajta, annál kevesebb ereje maradt, a tenyerét kidörzsölte a kő.Annyi hely pont maradt, hogy én beférjek, és kihozzam Niall-t.Minden erőmet összeszedve vetettem át egyik kezét a vállamon, majd ahogy kiértem, Zayn átvette tőlem Niall-t.

-Lélegzik...ugye?-szipogtam.

Zayn könnyekben úszó szemmel, komoran bólintott, azt követően pedig fejével az alagút felé biccentett.Értettem a célzást, én is mihamarabb elakartam tűnni erről az egész helyről, de nem magam miatt.Niall-t akartam biztonságban tudni, azt akartam hogy a családjával legyen, akik még mindig reménykednek benne hogy hazamegy.Amióta kiszabadultunk Frank-től teljesen megváltozott a hozzám való viszonya, mintha csak akkor lett volna szüksége rám, amikor nem volt más.Most itt van a legjobb barátja, hamarosan haza is mehet.Rám nincs szüksége.Elhatároztam, hogy ahogy biztonságban lesz elmegyek, bármennyire is fáj.Nem hiányolna, én pedig már szenvedtem eleget ezek előtt is.

A dohos bányából is hamar kiértünk, pedig szinte biztos voltam benne hogy történik valami ami miatt nem fogunk tudni tovább menni.Egy forgalmas út mellett haladtunk el, az ég világon senki nem állt meg nekünk segíteni, holott láthatták rajtunk hogy történt valami.Niall-ről sem vettek tudomást, aki még mindig eszméletlen volt.Nem tudom pontosan mennyi ideig gyalogolhattunk, azt viszont észleltem, hogy sokat.A gyomrom majd' kilyukadt, annyira éhes voltam.Legutóbb talán aznap ettem amikor bezártak a pincébe.Az időérzékem teljesen elveszett, úgyhogy nem tudtam pontosan mennyi ideje.

Megkönnyebbültem, ahogy Zayn bekanyarodott egy utcába, s rögtön az 1. ház kapuja előtt megállt, becsöngetett.Szédülve markoltam a kerítést, fejemet az alkaromon pihentettem.

-Jól vagy?Honey, már itt vagyunk, nem lesz semmi baj.

Zokogásomat visszafojtva bólogattam, a kapu nyitódására viszont felkaptam a fejem.Egy szőkésbarna hajú nő állt előttem, kék szemekkel.Nagyon hasonlított Niall-re, csak is az anyukája lehetett.A hangokat már nem hallottam tisztán, csak azt láttam ahogy a nő szemei megtelnek könnyekkel, s valamit kiabálni kezd hátrafelé.Ezt követően elvesztettem az egyensúlyom, a föld egyre jobban közeledett az arcomhoz.Elájultam.

*

Valami besüppedt a lábamnál, s az volt az első gondolatom, milyen rég feküdtem ilyen puhán.Kellemetlen illatok terjengtek ott ahol voltam, s halk zajok hallatszódtak közvetlen mellőlem.A szemhéjaimra mintha ólom- bábúkat pakoltak volna, sehogy sem tudtam kinyitni.Egy ajtó csukódott, utána rögtön megszólalt egy fiú.Felismertem a hangot.

-Rendbe jön?-kérdezte.

-Idők kérdése.Még mindig nem tudtuk megállapítani mi okozta az álomzavarait.Ivott, vagy evett esetleg valami olyasmit amit eddig még nem, és nem tudta mi van benne?Amúgy meg fiatalember, magának is pihennie kellene, nem itt lenni a nap 12 órájában.

Hosszú csend következett, majd Niall újra megszólalt.

-Nem emlékszek ilyesmire.

Bár még mindig nem tudtam hol vagyok, és hogy Niall miért van velem egész nap, arra nagyon is emlékeztem, hogy mit ittam:A barlangban lévő vizet.A női hang felsóhajtott, valamit megmozdított az alkarom környékén, de lehet, hogy beleszúrt.Az ilyesfajta érzéseket már megszoktam, így minden hang nélkül tűrtem.Nem fájt, de nem is volt valami kellemes.Még egyszer megpróbáltam kinyitni a szemeimet, ami 2.próbálkozásra sikerült is.

Egy ápolónő mászkált körülöttem, az ágyam végén pedig a szőke fiú ült,  folyamatosan a kezét tördelte.A karomba az infúzió vezetékének vége volt szúrva, ezzel folyamatosan juttatva a szervezetembe folyadékot.Niall mintha megérezte volna hogy kinyitottam látószervem, egyből felugrott az ágy végéből, s a fejem mellett lévő székre huppant le.Így jobban szemügyre tudtam őt venni.Mintha eltelt volna már több hónap is a bezárt 1 éve óta, annyira megváltozott.Rá sem ismertem.Szőkés barna haja szélesen, de mégis nyílegyenesen meredt a plafon felé.Dús volt, és tiszta.A feje jobb oldalát ugyan egy nagy kórházi kötés fogta át, de ez mit sem takart gyönyörű, kék íriszéből.

-Niall te mit..mit keresel itt?

-Szerinted itt hagytalak volna?

Ahogy ezeket kimondta, a bűntudat marcangolni kezdett belülről.Én elakartam menni minden szó nélkül, amikor Niall eszméletlen volt, mert azt hittem már nem jelentek neki semmit.Erre felébredek arra, hogy a nap 12 órájában itt van mellettem, és kitudja az hány 12 óra volt.Majdnem kicsúszott a számon egy 'ne haragudj rám', de akkor csak magyarázkodnom kellett volna.

-Meddig kell itt maradnom?-suttogtam már a nőnek, aki épp letett az ölembe egy tálca ételt.(megjegyzem, undorító volt)

-Ma este hazamehetsz.-mondta, s elment.

Feljebb tornáztam magam az ágyban, perceken keresztül csak a tálcámon lévő zöld trutymót néztem, ami egyébként borsófőzelék akart lenni, borsó nélkül.Nem voltam hajlandó megenni, inkább letettem a földre.

-Mit lehet itt csinálni?Te legalább tudsz mászkálni.

Kedvesen elmosolyodott, megkerülte az ágyat, és óvatosan mellém feküdt.Felé fordultam, még mindig nem tudtam megszokni ezt az új Niall-t.Nekem legalábbis új volt.Lélegzetelállítóan nézett ki, és ez a lélegzetelállító srác ott feküdt pár centire tőlem.A szemein láttam hogy boldog, amit addig még egyszer sem.Megszabadult Frank-től, végre a családjával lehetne,de akkor miért velem van?

-Ki az a Harry, Honey?-törte meg a csendet Niall, mire teljesen lefagytam.

A döbbenettől meg sem tudtam szólalni, csak 'o' alakba formált számmal bámultam előre.Honnan tud Niall Harry-ről?

-M..miért?-nyögtem ki végre.

-Tegnap itt volt a kórházban, és téged keresett.

Rengeteg kérdés kavargott bennem.Miért keresett engem Harry, és honnan tudta hogy itt vagyok?A box miatt biztos hogy nem, hiszen nem tűnt olyan srácnak mint akit annyira izgatná, ha valaki nem megy el.Teljesen más okból keresett, lehet, Frank-nek dolgozik?Erre a gondolatomra összeszorult a  gyomrom, úgy éreztem magam, mintha a puszta kezemmel össze tudnék törni egy vastag fadarabot.

Niall továbbra is az arcomat figyelte, amin folyamatosan változtak az érzelmek.Nem akartam megijeszteni, viszont titkolózni sem akartam előtte.Nagy levegőt vettem, egy szuszra elhadartam neki az egész történetet.

-Amikor Frank kihívott a pincéből, és sokáig nem jöttünk vissza, egy boxteremhez mentünk, ahol Harry volt a boxedző, bár egy ilyesmi szakra eléggé fiatal, szerintem nem több 19-nél.Frank azt mondta menjek oda hozzá, és iratkozzak be.Megtettem, nem akartam kihúzni a  gyufát, de legalább abban az időben is távolabb lehettem tőle.De ugye aznap megszöktünk, és nem tudtam elmenni Harry-hez.-fújtam ki magam, mikor a végére értem.

A fiú elkerekedett szemekkel bámult rám, valamit még mindig nem értett.

-De miért kellett volna neked boxolni?Miért neked...

-Azt akarta öljek meg valakit.-a hangom remegett.

-Micsoda?!Normális ez?!

-Niall!Nyugodj le, oké?Már nincs baj, nem bánt minket többé.Felesleges ezen aggódnod.

-Felesleges?!Itt volt Harry, akihez Frank vitt!Frank, érted?!Neked ez cseppet sem kötődik össze?