20.Rész

Sziasztok!Hát, a végére értünk.Mint mondtam nem itt szeretném megköszönni azt amit tőletek kaptam, hanem majd az Epilógus elején, ami holnap kerül fel!Addig is jó olvasást, és ne haragudjatok amiért ilyen rövid lett.♥

Vanii.xx


Niall a küszöbön álló férfinek rontott, mire az a hirtelen súly-öblettől hátraesett, feje a padlónak csapódott.A szőke fiú egyre nagyobb ütéseket vitt Frank arcába, akinek a következő pillanatban kiserkent az orrából a vér, de nem adta fel.Szabad kezét a magasba emelte, és mielőtt Niall észre vehette volna mire készül, hátratántorodott.Az ütés pontosan a szeme alatt érte, orra neki is vérezni kezdett.Hasogató fejfájásom ellenére felálltam, oda akartam menni Niall-höz, de Frank gyorsabb volt nálam.

A pulcsim kapucnijánál fogva felrántott, félkézzel nyomott neki a falnak.Sikítani akartam fájdalmamban, mégsem jött semmi.

-Engedd el!-kiáltotta Niall, s megint nekiment Frank-nek.

Frank egy pillanatra elengedett Niall támadásának hatására, de csak pont annyira, hogy levegőhöz jussak.

-Rohadtul útban vagy, kölyök!-röcsögte, az azt követő pillanatban pedig szerelmem már eszméletlenül rogyott a földre.Nem bírta a sorozatos ütéseket.

-Nem!-szemeim megteltek könnyekkel, hatalmas düh uralkodott felettem.

Frank megint a falnak nyomott, ezúttal sokka erősebben.Nem hagyhatod magad, Honey!Küzdened kell.Érte.A férfi legnagyobb meglepetésére, körmeimet végighúztam az arcán, hüvelykujjammal pedig a szemébe nyomtam.Frank bőre felszakadt, onnan is szivárogni kezdett a vér.

-Te hülye kis ribanc!-kapott a szeméhez, én pedig kihasználva az alkalmat, az ágyékába rúgtam.

Frank teste összecsuklott, vele együtt én is a padlóra estem.A lábam kificamodott a többszörös elesésre, vergődve próbáltam meg elkúszni a nappaliban hagyott telefonomhoz, de Frank elkapta a bokámat, minden erejét összeszedve húzott vissza maga felé.Mire feleszmélhettem volna, már meghallottam a hangos dörrenést, és kínzó fájdalom uralkodott el a jobblábamon.Pisztoly volt nála.A golyó a csontjaimig hatolt, a cseresznyepiros vér bordóra színezte kék farmernadrágomat.Felordítottam fájdalmamban, rángatózva hullottak magam mellé a kezeim.

A saját vérem által okozott vértócsa egyre nagyobb lett, én meg már alig éreztem a lábamat.A combomra ejtett lövést el kellett volna szorítanom, csak nem tudtam mivel.Frank egyre közelebb döcögött hozzám, kezében a pisztolyával.Bár ő is csurom vér volt, őt nem lőtték meg, és sokkal erősebb volt mint én.Niall még mindig eszméletlenül feküdt pár centire tőlem, akkor már tudtam, hogy itt a vég.Frank ujjai erősen markolták a fegyvert, a férfi ráhelyezte mutatóujját a ravaszra.Lehunytam a szemeim, tudtam, hogy innen már nincs menekvés.Utolsó perceimben, még mindig csukott szemmel Niall kezeit kerestem, de nem találtam.Szemeim rémülten pattantak ki, és azzal egy időben meghallottam a fülsértő lövést, a szőke fiú teste pedig összerogyott.

-Nem!-ordítottam, kétségbeesetten kúsztam oda a meglőtt fiúhoz.

Frank hangos kacaja töltötte be a házat, aztán az átváltott egyetlen nyögéssé.A könnyeimtől alig láttam, ezért vadul kidörzsöltem szemeimből azokat, és akkor megpillantottam Harryt.A göndör fiú a következő pillanatban kirántotta Frank testéből az éles kést, a férfi holttestét pedig a betonpadlóra hajította.Nem tudtam tovább ráfigyelni, a könnyeim újra megszaporodtak Niall mozdulatlan teste láttán.

-Niall, kérlek, legyél erős!-sírtam, miközben folyamatosan szájon át lélegeztettem, és a mellkasát nyomkodtam.-Kérlek, ne hagyj itt..kérlek..

Minden egyes együtt töltött idő lepergett előttem, akárcsak egy film. A sírástól már-már fulladoztam, újra és újra megtörve kiabáltam Niall nevét, de mind hiába.Többé már nem válaszolt nekem.