Prologue

Sziasztok!:) Belekezdtem egy új blogba, hiszen a másiknak már lassan a befejező része készülődik, és nem akarom abba hagyni az írást.Ez sem sablon sztori!Nem akartam belekezdeni egy olyanba, amiből van még több ezer.Bár ez még csak a prológus, remélem tetszeni fog!:)

Ui.:A blog fog tartalmazni brutalitást, káromkodást!

Vanii.xx


A saját sikításomra ébredtem.Azonnal a párnámat kezdtem el markolászni, hátamat az ágyam támlájának nyomtam, lábaimat felhúztam a mellkasomhoz.Körülnéztem a sötét szobában, de nem láttam semmit.Hogy is láthattam volna?Nem tud bejönni senki..De mégis éreztem valakinek a jelenlétét.Annak a srácnak, aki álmaimban tetőtől talpig vérfoltos ruhákban szokott állni előttem.Ha megszúrják késsel, ugyanúgy érzem a fájdalmát.Ha lelkileg bántják meg, érzem, hogy össze szorul a szívem.Folyamatosan segíteni akarok neki, de nem tudok.És ez megőrjít.Tudom, butaságnak hangzik, mert ez csak egy ostoba rémálom..Az álmaimban lévő srác fontos nekem, holott nem létezik.Csak a képzeletem szüleménye.Kivánszorogtam a fürdőszobába, s az arcomba fröcsköltem a hűs vizet, ami valamelyest lenyugtatott.De a srácot nem tudtam kiverni a fejemből.Félkézzel a mosdókagylón támaszkodtam, az arcomat firtattam.A kialvatlanságtól lila karikák éktelenkedtek a szemeim alatt.Aztán olyat észleltem, amit ha nekem mesélnének, nem hinném el.A tükörből láttam, hogy mögöttem áll.Ő.Teljesen leblokkoltam, nem mertem megfordulni.A száját mozgatta, hang nem jött ki a torkán, de letudtam olvasni róla, hogy mit akar mondani.

"Segíts".