3.Rész

Ajtócsapódás.Ez volt az a hang, amire felébredtem.Még mindig a padlón feküdtem, a számra rászáradt a vér.Fogalmam sem volt, mennyi idő telhetett el.Erőt gyűjtöttem, és felkeltem a földről, kisebb-nagyobb sikerrel.Annyira elgyengült voltam, és koszos..leakartam fürdeni.Az ablakhoz bicegtem, letöröltem a párát.Frank az út szélén állt, az én autóm mellett.Valakivel telefonált, eléggé dühösnek tűnt.Körülbelül 10 percig tarthatott ez az egész, majd beszállt a kocsiba és elhajtott.Most komolyan itt hagyott minket?Kiszedtem a hajamból a hullámcsatomat, s amilyen gyorsan csak tudtam kinyitottam az ajtót.Tökéletesen emlékeztem arra, melyik Niall szobája.Minden félelmem elszállt így, hogy tudtam, Frank nincs a házban.Rutinos mozdulatokkal forgattam a vékony csatot a zárban, ami sikeresen kinyílt.Végigpásztáztam a szobán, ami ugyanolyan volt mint az enyém, annyi különbséggel, hogy azon az asztalon papírok hevertek szanaszét, meg egy darab toll.Niall az ágyon feküdt.Meg kellett kapaszkodnom az ajtófélfába, hogy ne essek össze.Szőke tincsei a vágásokkal teli arcába lógtak, mellkasa fel-le emelkedett, ahogy aludt.Még mindig alig ismertem őt, de könnyek kezdtek el lefolyni az arcomról.Halkan becsuktam magam mögött az ajtót, s leültem az ágy szélére.Az öklömet tördelve gondolkoztam.Hogyan tovább?Mit csináljak?A fehér bejárati ajtót nem tudom kinyitni a hullámcsattal.Túlságosan beleéltem magam abba, hogy most talán megtudunk szökni, és elbuktam.Váratlanul a vállamnak törzsölődött valami.Oldalra kaptam a fejem, a légzésem felgyorsult.Niall időközben felült, homlokát ráncolva firtatta az arcomat.Próbáltam megszólalni, de nem jött ki hang a torkomon.Megdermedten ültem mellette, s ha lehet, még jobban felgyorsult a légzésem, mikor felemelte a jobb kezét, és letörölte ujjbegyeivel a számra száradt vért.
-Ne legyél ilyen makacs, Honey.Megfog ölni.A többiek is úgy..-a hangja elcsuklott.-haltak meg.Olyanok voltak, mint te.Tedd azt amit Frank mondd.
Erre a pár mondatra már vadul kezdtem el rázni a fejem.
-Nem!-fakadtam ki.-Nem adom meg neki azt az örömöt!Én rajtad akarok segíteni..azért jöttem ide, Niall.Nem azért, hogy neki engedelmeskedjek.
A fiú lehajtotta a fejét.
-Mondtam, hogy ne gyere ide.
-De azt is hogy segítsek neked!
-Honnan a francból kellett volna tudnom, hogy ilyen baromság fordul meg a fejedben?!-hörögte.
Ez azért elég rendesen szíven ütött.Az életemet kockára tettem azért, hogy segíteni tudjak neki, erre meg így lekezel.A könnycsatornáim megteltek folyadékkal, dühösen, és egyben szomorúan bámultam Niall-re, majd felpattantam és rávágtam az ajtót.Nem tudtam messzire menni, mert kitört belőlem a sírás.Niall tényleg ilyen lenne?Ezért jöttem ide?Hátamat nekinyomtam a hideg falnak, s arcomat a tenyerembe temettem.Egyszerűen nem tudtam abbahagyni a sírást.Az ajtó nyikorgására sem néztem fel a könnyeimből.Tudtam, hogy Ő jött ki a szobából.
-Honey..
-Ne.-szipogtam.-Menj innen!Gondolkozhatnál, mielőtt beszélsz!
Niall leguggolt, az államnál fogva felemelte a fejemet, meg is tartotta.Szemei tele voltak megbánással.
-Agyamra ment a bezártság.-gúnyosan elmosolyodott, mintha visszagondolt volna az itt töltött idejére.-Amióta megláttalak az álmomban, már tudtam, hogy te leszel az aki vissza tudja  hozni az igazi énemet.Nem ez a hülye fasz, vagyok, mint aki most.Ne haragudj.De ez az egész olyan nehéz..

Lehet hogy én voltam a hülye?Nem is gondoltam arra hogy őt már 1 éve kínozzák, engem meg pár napja és így kiakadtam.Niall még mindig előttem guggolt, s hirtelen ajtó csapódásra kaptam fel a fejem.Ijedten néztem fel a fiúra.
-Menj azonnal a szobádba!-hadarta suttogva.
Több sem kellett, feltápászkodtam a földről, és amilyen gyorsan csak tudtam rohantam az ajtóm felé.Niall már bement.Nem igazán izgatta, hogy nem zártam vissza.Gyorsan a hajamhoz kaptam, de nem volt meg a hullámcsatom.A félelem kezdett egyre jobban eluralkodni rajtam, s már a lépcső dübörgését is hallottam.Megkíséreltem vissza rohanni Niall ajtaja elé, hátha ott ejtettem el a csatot, de már késő volt.Frank felért, megragadta a pulóverem kapucniját, és hátra rántott.A földre rogytam.
-Mégis mit csinálsz itt?-ordított.-Egyáltalán hogy jöttél ki?!
Még mindig a kapucnimat fogta, én meg levegőért kapkodtam.Váratlanul Frank-et arrébb rántották.Hangosan fellélegeztem, pillantásomat jobbra fordítottam.Niall szorosan fogta Frank vállát, de már előre tudtam, hogy nem elég erős.
-Ne bántsd őt!-kiáltotta.
A férfi felnevetett, kirántotta magát a fiú szorításából.Niall hátrébb lépett, rámnézett.
-Honey, menj innen, most!Menekülj, nyitva van az ajtó!
-Na, azt már nem.Nem megy a csajszi sehova.-hörögte Frank.
Nem tudtam megmozdulni.Valami nem engedte.Niall mellkasa folyamatosan fel-le emelkedett, majd hirtelen Frank teljes erejéből az orrába ütött.A vér lassan szivárgott ki Niall orrából, Frank keze is véres lett.
-Niall!-sikítottam.
A szemeim megteltek könnyel, ahogy mégegyszer megütötte a fiút, s így már elájult.Ahogy a földre rogyott, Frank felém sietett.Annyira lekötött az, hogy Niall majdnem holtra verve fekszik a földön, hogy nem foglalkoztam a felém közeledő alakkal.A pulcsim nyakánál felemelt, a falnak nyomott.
-Ez volt az utolsó húzásod, Emma.Vagy mondjam inkább az igazi neved?Honey?
Abban a pillanatban valami éles hasított a hasamba.Felnyögtem, lassan, fokozatosan elhomályosult körülöttem minden.Utoljára még a vert fiúra pillantottam, majd teljesen elveszítettem eszméletemet.

                                                               *

Valami vizes dolgot éreztem a homlokomon.Sokat pislogva nyitottam ki a szemeimet, s megnyugtatott a látvány.Gyönyörű vonásai kirajzolódtak az arcán, szőke haja most is, koszosan lógott a szemeibe.Előre fele nézett, a nedves kendőt a homlokomon tartotta, néha-néha körbe mosta az arcomat.Nem vette észre, hogy eszméletemnél vagyok.Hirtelen megmozdultam, de nagyon rossz ötlet volt.A hasamba belenyilallt a fájdalom, felszisszentem.A srác azonnal rám emelte tekintetét, aggodalommal teli szemekkel bámult rám, a vizes kendőt letette a combja mellé.Még csak akkor jutott el a tudatomig, hogy a fejem Niall ölébe volt hajtva.
-Jobban vagy, Honey?
Megráztam a fejem, mert beszélni nehezemre esett, pont annyira, mint megmozdulni is.A fiú idegesen a szája szélét kezdte rágni, óvatosan felhúzta a pólómat.Először elkerekedtek a szemeim, majd mikor a köldökömtől tovább már nem húzta az anyagot, megnyugodtam.Niall a mellé tett kendőt felemelte, s a hasamra helyezte.A váratlanul jött hidegétől felnyögtem.
-Mi történt velem? Hol vagyunk? Te jól vagy?-suttogtam rekedten.
Erőltetetten felnevetett.
-Komolyan azt kérdezed én jól vagyok-e, amikor téged megkéselt az a barom?
-M-micsoda?-dadogtam.
-Remélem, nem kell megismételnem.Már a puszta szavaktól kiráz a hideg.Nem vagy szomjas?Egy teljes napig eszméletlen voltál.
Eddig eszembe se jutott a szomjúság, de így, hogy Niall felhozta a témát, körbe nyaltam az ajkaimat.Teljesen ki voltam száradva.Niall kissé előrehajolt, elvette a mellkasom mellé állított üveg poharat.
-Fel tudsz állni?-kérdezte.
-Nem hinném.-pillantásomat végig vezettem szinte lebénult testemen.
Niall óvatosan kibújt alólam, fejemet gyengéden valami puhára helyezte.Guggolásba tornázta magát, és a hátam alá nyúlva átkarolta a derekam.
-Szorítsd össze a fogaid, vagy csak egyszerűen tépd ki a hajam csak ne fájjon annyira..
Elmosolyodtam.Igen, még ebben a helyzetben is képes voltam mosolyogni.Megmarkoltam Niall felsőkarját, jelezve hogy felemelhet.A hátamat folyamatosan tartva emelkedett fel velem állásba.
-Aah..-jobb karomat a hasamra szorítottam, a ballal pedig még mindig Niall kezét szorítottam.
-Idd meg.-tolta a szám elé a poharat.
Kissé félve nyúltam a pohárért, hiszen annyi erő volt bennem, mint egy marék poloskában.De legnagyobb meglepetésemre megtudtam tartani.Mohón ittam ki minden cseppet a pohárból.Élveztem, ahogy a kissé már belangyosodott folyadék lekúszott a torkomon.
-Niall...mégegyszer kérdezem.Hol vagyunk?
Alaposabban szemügyre vettem a helyiséget, amiben dohos cigaretta szag terjengett.A falak szürkén kopottak voltak, néhány helyen barna keretbe foglalt idézetek helyezkedtek el.A könyvespolc,-mely a sarokban állt egy hordó mellett.-roskadozott a rá nehezedő mázsás könyvek súlya alatt.Se ablak, semmi olyan nyílás nem volt, ahol esetleg levegő szűrődhetett volna be.Még ajtó sem.
-A pincében.-suttogta, tekintete a plafonra vándorolt.
Követtem a példáját, bár a fejemet eléggé nehezen tudtam megtartani.A mennyezet közepén négyszög-alakú, kutyaház méretű kiemelkedés tátongott, elején egy kisebb fogóval.A ház alatt voltunk.Akkorát nyeltem félelmemben, hogy arra még a szőke fiú is felém fordult, óvatosan visszaültetett a földre, a hátamat valami szekrénynek döntötte.Figyeltem, mit akar elérni a könyvespolcon.Bár a pincében csak egy apró lámpa pislákolt, Niall leolvasta a kezébe vett könyv címét, és hanyagul helyet foglalt mellettem.Pár pillanatig a fejét hátravetve bámulta egyetlen menekülési pontunkat, majd kinyitotta a fekete borítású könyvet.Poros volt, de eltudtam olvasni az arany betűkkel írott címet. "Remember".Nem tudtam miért kellett Niall-nek az a könyv, az is lehet, hogy csak unatkozott.Oldalra dőlve próbáltam elcsípni pár sort, de nem értettem semmit.A cím angolul volt írva, de az oldalak szövege, azt hiszem spanyolul. Vártam, hogy a srácnak eljusson az agyáig a nyelvkülönbség, de mintha fel sem tűnt volna neki.
-Tudsz spanyolul?-kérdeztem.
-Igen.8 éves korom óta folyékonyan.
-Wow.
Elmosolyodott.
-Miért, te csak angolul tudsz?
-Hááát.Mivel az az anyanyelvem..-éreztem, hogy az arcomat halvány pír önti el, ezért gyorsan a tenyerembe temettem azt.
-Nem vagy valami szorgalmas.
-Hé, ne mondj ilyet!Igenis szorgalmas vagyok!
-Ahogy akarod.-visszafojtott egy apróbb mosolyt, és lapozott egyet a könyvben.
-Miről szól?
Közelebb húzódtam hozzá, államat egyik vállára fektettem, így tanulmányozva a spanyol szöveget.A fiú össze ráncolta a homlokát.
-Zavaros.Például, nézd.-a lap aljára mutatott, ahol egy 3-as szám szerepelt.Gondolom, az oldal szám volt.-Ez a 3. oldal, de ha lapozok egyet, az már a 56. oldal.Ki van tépve egy csomó lap.Kézzel van írva..mintha valaki naplója lenne.Vagy is, csak volt.
-Lefordítod?
-"Nem bírom tovább.Azt hiszem, már soha nem fogom újra látni a családomat.Olyan régóta gyötrődöm.Minden percben, folyamatosan..."
-Lehet, hogy ez egy olyan..valaki naplója, aki ugyanitt volt?És leírta, mi történik vele?Csak aztán Frank..
-Megtalálta a naplót és kitépte az oldalakat.-fejezte be Niall helyettem a mondatot.
-Igen.-sóhajtottam.