7.Rész

Egy kis helyiség volt, fülledt, párás levegővel, amiből 2 másik keskeny út ágazott el.Rengeteg szentjános bogár repkedett a barlangban, amik rengetek fényt adtak, így tökéletesen lehetett látni a falra rajzolt jeleket.Pontosabban napok számolását jelző jeleket: ||||

És ezek betöltötték az egész helyet úgy, hogy egy mm szabad hely sem volt a szürke, kissé omladozott falon.Kíváncsivá tett ez az egész hely, egy pillanatra még a fájdalmaimat is elfelejtettem.Ki járhatott itt előttünk, talán még mindig itt van?A fiúkat egy cseppet sem érdekelték a jelek, valamin nagyon töprengtek.

-Ki jöhetett erre?Frank-nél nem volt zseblámpa.-suttogta maga elé nézve Zayn.

-Most ne ezen rágódj, hanem azon, hogy hogy jutunk innen ki.

Mondtam, s felálltam, hogy jobban körülnézzek a helyen, de bevertem a fejem.

-Mi a...?-néztem fel.

A barlang olyan kicsi volt, hogy nem tudtam normálisan felállni benne, és még a tetején is ott voltak a jelek.

-Ez nektek cseppet sem ijesztő?Bizonyára ez a valaki, aki ezeket felírta, nem jutott ki több hónapon keresztül!Mi hogy fogunk?Lehet...lehet itt van a csontváza!De ha eddig életben maradt, biztos van itt valami, amiből ivott meg evett.

-Mennyire ütötted be a fejed?-kérdezte a 2 fiú tökéletesen egyszerre.

-Megmondom mi lesz.Most feküdjünk le aludni, és holnap megnézzük hová vezet az a 2 út.Mást nemigen tudunk tenni.

Alig fejezte be a mondandóját Zayn, de már hanyatt feküdt, befordult a sarokba, s perceken belül horkolt.Hihetetlen, hogy a körülményekhez képest ennyire nyugodtan eltudott aludni.Én nem tudtam, ahogyan Niall sem.

A homokos földön feküdtünk egy darabig, egymás szemeibe nézve, még amin egészen odáig gondolkoztam, kibukott belőlem.

-Hogy csinálod, Niall?Ezeket a természetfeletti dolgokat?

-Sss!Gyere, nem kockáztatok, lehet esetleg Zayn is hallja.Menjünk messzebb.

Nem szívesen hagytam ott tök egyedül Zaynt, egy tök ismeretlen helyen, de mégis mi történhetett volna?Senki nem tudja bántani.Félig behúzott háttal követtem a fiút, aki bizonytalanul ment be a kisebb elágazásba, követve a szentjános bogarak sárgás fényét.Itt-ott pókhálók voltak a falon, de pókot egyet sem láttam.

Nagyon szűk volt odabent, és mintha levegőm is egyre kevesebb lett volna.

-N-niall...nem kapok levegőt.-köhögtem.

-Mindjárt, Honey, ott van valami nyílás.Tarts ki még picit.

Szemeimet lehunyva szorítottam továbbra is Niall felkarját, aki egyre gyorsabban lépkedett, majd hirtelen megállt.Fellélegezve rogytam le a földre, nyitottam ki a szemeim.Ahol voltunk, tökéletes ellentéte volt a másik helynek.Sokkal nagyobb volt, a közepén egy franciaágy méretű tócsa volt, körülbelül csak bokáig érhetett.Nem voltak a falon jelek, viszont ez a barlang is tele volt szentjános bogárral.

Ültömben Niall felé fordultam, aki már várta, hogy belekezdhessen.

-Az igazság az, Honey, hogy nem én csinálom.-sóhajtotta.-Félek, borzalmasan félek.

-Nem értelek.-ráncoltam a homlokom.-Mi az, hogy nem te csinálod?Téged láttalak a tükörben!Te küldted a narancslével az üzenetet, te láttad előre hogy lesz ütközés!

-Az igaz, de, az is csak hirtelen bevillant.Egyszerűen csak álmodtam, nem én csináltam.

-Hazudsz.-ráncoltam a homlokom.-Niall, van még valami, igaz?

Tökéletesen láttam, ahogy megcsillant egy arcán lefolyó könnycsepp.Vártam arra, hogy elmondja mi bántja még, de nem tette.Én sem kérdezősködtem többet, pedig több olyan dolog is volt, amire megakartam kapni a választ.Például arra, hogy miért rángatott el Zayn-től, ha nem mondott semmi olyat, amit nem szabadna tudnia?

Kicsit arrébb kúsztam, s tenyeremet a hűs vízbe mártottam, ami az érintésemre hullámzani kezdett.Akkor vettem csak észre, mennyire ki van száradva a szám.Óvatosan felemeltem a kezeim, beleittam a hideg vízbe.Jó érzés volt, mintha teljesen kicseréltek volna egy korty víztől.

Számat megtörölve a fiú felé fordultam, aki még mindig mozdulatlanul figyelt engem.

-Visszamegyek.-mondtam.

Nem vártam meg a reakcióját, nagy levegőt véve indultam meg visszafelé.A keskeny út már nem tűnt annyira ijesztőnek, mint amikor először mentem végig rajta.Úgy, hogy Niall nem ment előttem láttam a bogarak erős fényét, amik az út végén repkedtek.Aludni akartam.Aludni azért, mert álmaimban egy teljesen másik helyre kerülök.Egy olyanra, ahol nem kell menekülnöm.Vagy mégis?

*

-Honey, indulnunk kell.-rázogatta valaki a vállamat.

Sokat pislogva nyitottam ki a szemeimet, nem tudtam eldönteni hogy már reggel volt-e, mert a barlang ugyanolyan volt.Sehol sem tudott beszűrődni fény, így az ízeltlábúak továbbra is békésen repkedtek a sárgás fényükkel.A fejem borzalmasan fájt, de megerőltettem magam és szótlanul a kettő fiú elé léptem, akik az egyik út előtt álltak, s azon tanakodtak, hogy váljunk-e szét.Niall valószínűleg elmondta Zayn-nek a tegnapi kis 'kirándulásunkat', mert eleve kihagyta azt az utat.

-Jó, akkor bemegyünk a másikba, ahol szétválunk.Ha viszont ott is csak 2 átjáró lesz, Honey megvárja még visszajövünk.De azt is bele kell venni, hogy nem lesz további átjáró, mint ebben.-mutatott a jobb oldali alagútra Zayn.

-Miért pont én?Miért én maradjak kint?

-Mert te vagy a lány.Na, induljunk.

Nem szálltam vitába a fiúval, hiszen ő volt közülünk a legmagabiztosabb, amolyan csapatvezér.Végül is, őt nem érték olyan gyötrelmek mint minket.Szorosan a 2 fiú után lépkedtem egyre gyorsabban, és abban reménykedtem hogy kijutunk.Erre a gondolatomra viszont valami marcangolni kezdett belülről.Mi lesz ha kijutunk?Engem valószínűleg hazafurikáznak Dublinba, és élem tovább az életemet ugyanolyan szerencsétlenül, és teljesen egyedül.Soha nem fogom látni Niall-t.

-Maradj itt Honey, oké?-zavarta meg gondolatmenetemet Niall, már a barlangban.

Zayn sehol sem volt, gondoltam bement az alagútba.Lassan bólogatni kezdtem a fiú hangjára, és miután ő is elment, leültem a homokba.Perceken keresztül csak számokat rajzolgattam ujjbegyeimmel a szemcsés felületre, hogy valamivel elüssem az idegességem.Nem sok sikerrel.Beleőrültem a hosszas várakozásba, már úgy voltam vele hogy Niall után megyek, de akkor a másik alagútból Zayn futott ki, teljesen kifulladva.Azonnal felpattantam, a srác elé futottam.

-Jól vagy?

-Meg..megtaláltam a kiutat.-lihegte.-A mullingari bányába vezet, ami már évek óta nem üzemel!

-Nem lehet.-suttogtam elképedve.-Ha ilyen egyszerű kijutni, akkor az a valaki aki teleírta a falakat miért nem jutott ki?

-Mi sem jutnánk ki...de valami robbantás biztos hogy történt, mert tele van szénnel az egész beomlott, kettétörött fal.Niall még nem ért vissza?Niall!Ha hallasz fordulj vissza, megvan a kijárat!-kezdett el kiabálni.

-Valami nincs rendben, Zayn.Már vissza kellett volna érnie.

Abban a pillanatban borzalmasan rossz érzés tört rám.Mint mindig, amikor nincs a közelemben.Minden szó nélkül kerültem ki Zayn-t, egyre beljebb futottam a sötét alagútban, aminek nem láttam a végét.