15.Rész

Sziasztok!Bocsi, hogy ez a rész kicsit rövidebb lett mint a többi, de mindenképpen így szerettem volna befejezni, és nem tudtam mit beékelni még a történetbe.De a következőt megpróbálom hosszabbra írni!:) Amúgy nem tudom mi történt, de amikor elkezdtem a történetet mindig jött 10-12 komi /ne értsetek félre, örülök annak is, ha csak 3, esetleg 2 jön/, de már nem jön olyan sok.Tudom, ott volt az az ügy, hogy feltörték a google fiókom, és ez miatt egy csomó ideig törölve volt a blog, de van ennek valami köze ahhoz, hogy már nem tetszik annyira amit csinálok?:| Mindegy, Jó olvasást.

Vanii.xx


Még mindig fullasztóan meleg volt, mintha egy szaunában töltöttem volna az éjszakát, nem pedig az óceánparton, egy kis kunyhóban.Talán hülye ötlet volt tegnap este hosszú ujjú pólót húzni, többet nem fordul elő.A szemeimet továbbra is csukva tartottam, egy ideig hallgattam a víz hullámzását, aztán kelletlenül felültem az ágyban.Niall nem volt mellettem, amin kicsit meglepődtem, hiszen egy álomszuszék, mindig tovább alszik mint én.Belebújtam a kék mamuszomba, s még mindig kómásan vánszorogtam ki a konyhába, ahonnan a sercegés, és ínycsiklandó illatok jöttek.A szőkeségem nem hiszem, hogy észrevette a közeledésem, mert továbbra is a serpenyő fölé hajolva sütötte a palacsintát.

-Szia.-öleltem át hátulról.

Kicsit összerezzent a hirtelen érintésemre, de aztán mosolyogva felém fordult.Az izzadságcseppek az ő homlokát is ellepték, nem csak a hőség, de az miatt is, hogy körülbelül 38 fokban nekiállt sütni.

-Menjünk ki fürdeni.-csillantak meg a szemei, miközben ezt mondta.-Persze, miután megkóstoltad a palacsintámat.

-Nem is tudtam, hogy tudsz sütni.

-Most már tudod, na, gyere.Pont kész van.


Elzárta a sütőt, és a külön tányérra pakolt palacsintákat a már megterített asztal közepére tette.Abban a pillanatban megkordult a gyomrom, amin Niall halkan felkuncogott.

-Az illata jó, de milyen az íze?-cukkoltam.

Nem válaszolt, helyette elém tolt kettő darabot, amiket rendesen megtömött lekvárral.Mivel nagyon éhes voltam, egyből nekiestem a meleg ételnek, és be kell valljam, Niall aztán tud valamit.Nem nagy ördöngőség palacsintát sütni, de van olyan férfi aki még azt is eltudja rontani, Niall-é viszont nagyon finom volt.Önelégült mosoly terült szét az arcán, mikor már vagy az 5. palacsintájával is végeztem.Teli gyomorral dőltem hátra a széken, már csak a szemem kívánta a fiú tányérjában lévő csoki szirupos palacsintát.

-Megyek, felhúzom a fürdőruhám.-álltam fel.

Visszasétáltam a szobába, és az előző napi fáradságtól egy csomó minden elkerülte a figyelmemet.Például a tejeskávébarna, szemcsézett tapéta, vagy éppen az ágyunk mellett lévő terasz.Olyan nagyon otthonos volt, és még a kilátás is gyönyörű.Nem tudtam hogy intézte el ezt az egészet Niall, de biztos, hogy nem volt valami olcsó.Erről még fogok vele beszélni, gondoltam.

Leguggoltam a bőröndöm elé, kivettem az első fürdőruhát amit megláttam.Fekete-fehér pöttyös, pánt nélküli bikini, az egyik kedvencem.Anyukámra  emlékeztet, ő hordott mindig pöttyös dolgokat, illett a személyiségéhez.Anya mindig vidám volt, sosem láttam őt szomorúnak.Mandulaszínű szemeiben mindig ott volt az a csillogás, hogy mennyire boldog, amikor velem volt, vagy apuval.Szemeimet elfutották a könnyek mindezekre visszagondolva, de egy zsebkendő segítségével kitöröltem onnan azokat.Nem akartam sírni, azon a héten végre boldog akartam lenni egy kicsit.Távol voltunk minden rossztól, ott senki sem ismert minket, csak mi ketten voltunk.

Gyorsan magamra aggattam az elővett darabot, bekentem a testem minden porcikáját naptejjel, s oldalamon a strandtörülközőmmel kiléptem a szobából.Niall is már menetre készen állt az ajtóban, bár a pólóját még nem vette le, a fürdőnadrágja rajta volt.

-Bekented magad?

- Majd te.-vigyorodott el.

Elvörösödve csóváltam meg a fejemet, majd karon ragadtam Niall-t, és kihúztam a viskóból.A nap azonnal égetni kezdte a bőrömet, alig vártam, hogy végre belevethessem magam a hullámok közé.Egy pálmafa alá dobtam le a törülközőt, hogy legalább megtudjunk bújni valahol a napsugarak elől.

Ráparancsoltam Niall-re, hogy feküdjön hasra, mert még mindig tartotta magát ahhoz, hogy én kenjem be.Láthatóan jól szórakozott ezen az egészen, de nem akartam hogy leégjen, aztán a hét elkövetkezendő részében a jajgatását hallgassam, ha valami hozzáér a testéhez.

Ráültem Niall derekára a könnyebb hozzáférés érdekében, s a fiú azonnal elkezdett szívatni.

-Hmmm.Nem fordulhatok meg?

-Niall!-csaptam tarkón, mire oldalra fordult, én pedig leestem a homokba.

-Most mi az?

Lebiggyesztette az ajkait-megjegyzem, eszméletlenül cuki volt úgy-, és kivette a kezemből a naptejet.Egy keveset nyomott a tenyerébe, aztán gyors mozdulatokkal bekente az egész testét, kivéve a hátát, mert azt nem tudta.Végül visszanyújtotta nekem.Fejcsóválva álltam fel a földről, és magamban mosolyogva fejeztem be, amit ő elkezdett.

*

Egészen naplementéig kint voltunk a parton, és nagyon jól éreztem magam.Nagyrészt a vízben voltunk, fröcsköltük egymást, akárcsak az 5-6 éves gyerekek.A nap teljesen leszívta az energiám, mégsem voltam álmos, csak fáradt.Ameddig Niall a fürdéssel volt elfoglalva, addig én kimentem a partra.Az egész ég rózsaszínbe borult, ahogy a nap ereszkedett le a horizont mögé, és a hőmérséklet sem volt már annyira párás.Ha a bal oldalamra néztem, egy nagy sziklát láttam, ha a jobbra, egészen messze strandolók voltak.Az alakok annyira messziről, amennyire én voltam, még a hangyáknál is kisebbeknek tűntek.A mozgó pötty talán a legjobb kifejezés rájuk.Nem tudtam pontosan mennyi ideig, de biztos sokáig figyelhettem a halvány eget, mert mire feleszméltem már besötétedett.Úgy véltem Niall már biztosan befejezte a tusolást, ezért besiettem a kunyhóba, azon belül pedig a fürdőbe.

Az előző estéből tanulva egy jóval szellősebb pizsomát húztam fel, aztán besétáltam a szobában lévő Niall-höz.Ő már megfürdött, karjait a tarkóján összekulcsolva békésen aludt.Percekig csak néztem, aztán valami megváltozott.A homloka ráncokba futott, azt hittem felébredt, de a szemeit továbbra sem nyitotta ki.Kezei ökölbe szorultak, s amint megrándult az egész teste, az éjjeli szekrényen lévő lámpa a földre hullott, a terasz ajtaja pedig kivágódott.A fiú teste még jobban vergődni kezdett, én meg már teljesen megvoltam rémülve.A vállait ráztam, kétségbeesetten kiabáltam a nevét, de semmi reakció.Borzalmasan féltem, nem tudtam mi volt ez, ő csinálta?Mi volt a baja?Hogyan?

Felpofoztam.Felpofoztam Niall-t, aki abban a pillanatban izzadtan, ziláltan ült fel az ágyban.Száját hangos sóhajok hagyták el, tekintetéből csak is félelmet tudtam kiolvasni.Kezeimet értetlenül ejtettem az ölembe, magyarázatot vártam a fiútól.Niall továbbra is szótlan volt, körülnézett a szobában.Mikor meglátta a ripityára törött lámpát, majd a kivágódott terasz ajtót, nagyot nyelt.

-Ezt te csináltad?-kérdeztem, a hangom továbbra is remegett.