16.Rész

Eszembe jutott a barlangban folytatott beszélgetésünk, hangfelvételként pörögtek le gondolataimban újra és újra a szavai.

-Az igazság az, Honey, hogy nem én csinálom.-sóhajtotta.-Félek, borzalmasan félek.

-Nem értelek.Mi az, hogy nem te csinálod?Téged láttalak a tükörben!Te küldted a narancslével az üzenetet, te láttad előre, hogy lesz ütközés!

-Az igaz, de, az is csak hirtelen bevillant.Egyszerűen csak álmodtam, nem én csináltam.

-Hazudsz.Niall, van még valami, igaz?

Volt még valami, amit továbbra sem mondott el nekem.Sosem hittem a természetfeletti dologban, de ezúttal nagyon úgy tűnt, hogy egy olyasvalakibe vagyok szerelmes, aki cseppet sem természetes.Megszorítottam Niall remegő kezeit, tekintetemet az övébe fúrtam.

-Nem akartam, hogy megtudd.-suttogta.

-Micsodát, Niall?Mit nem akartál hogy megtudjak?

-Telekinetikus vagyok.Pusztán összpontosítással képes vagyok tárgyakat megmozdítani, összetörni, vagy lángra lobbantani, de egyenlőre még ura vagyok önmagamnak.Az előbbi után viszont úgy érzem, már egyáltalán nem.Félek saját magamtól, érted?Féltelek téged, attól, ha egy kicsit is kiborítasz nem fogom tudni kezelni, és bántalak téged.Erre az egészre igazán akkor jöttem rá, amikor általános iskolás koromban félénk voltam, és visszahúzódó.Ez miatt folyamatosan bántottak, és otthon sem hallgatott meg senki, teljesen megnyomorították a lelkemet.Egyre erősebb lett ez a gyerekkorom óta jelentkező rejtett képesség.Aztán amikor Frank elrabolt, elkezdtem veled álmodni, te voltál az egyetlen akivel messziről is tudtam kommunikálni ez a fajta képességgel, nem tudom miért.Te jelentetted számomra a megnyugvást úgy is, hogy azt sem tudtam pontosan ki vagy.Rád gondoltam, amikor az asztalomon lévő vizes poharat egyetlen pislantással a földre rántottam.Rád gondoltam, amikor a fürdőben lévő tükröt összetörtem, és rád gondoltam amikor láttam az autó ütközését.Ez lehetett az oka annak, hogy láttál engem a tükörben, és nálad is a földre esett egy pohár.Ugyanezt a tükörrel.Bár az ütközésnek nincs köze ehhez a képességhez...lehet, az csak egyszeri alkalom volt.

Kellett egy kis idő, hogy megemésszem a hallott dolgokat.Telekinetikus?Azt hittem az csak egy kitalált dolog, mint abban a filmben.Carrie, azt hiszem.Ott tudott dolgokat mozgatni a lány, és a vége hatalmas katasztrófa lett.A képességével a saját anyja szívét szorította össze, teljesen magán kívül volt.Nem emlékezett semmire.De hogy Niall is...Niall telekinetikus?A fiú összeráncolt homlokkal várta a reakciómat, miközben az ökleit tördelte.

-Félsz tőlem?-szólalt meg egy idő után.

-Nem, Niall.Csak ez annyira hihetetlen.

-Felejtsd el, kérlek.Nem akarom hogy ebben a tudatban élj.Megpróbálom vissza fogni, de ha rémálmaim vannak akaratlanul csinálok dolgokat.Kérlek, Honey.

-Ez nem olyan dolog amit csak úgy elengedek a fülem mellett.Fordított esetben te mit csinálnál?

Befészkeltem magamat az ágyba, a meleg idő ellenére nyakig betakaróztam, és csak bámultam a falat.Hallottam a mocorgást mögülem, de nem mozdultam meg, alvást színleltem.Pedig még jó ideig nem tudtam.Folyamatosan Niall-ön kattogott az agyam, nem tudtam feldolgozni amiket mondott.Miért nem mondta el nekem előbb?Miért most, amikor már magamtól is rájöttem, hogy valami nincs rendben?

-Honey, alszol?-suttogta a fülem közelébe a fiú, mire gyorsan lehunytam a szemeim.

Nem adtam neki választ, csak szuszogást hallattam.Niall sóhajtott, aztán közelebb jött hozzám, és átölelte a derekam.Belebizseregtem az érintésébe, mégsem akartam elárulni magam, ezért mozdulatlan maradtam.Ajkait a nyakam hajlatához helyezte, a vékony takarón át is éreztem heves szívdobogását, és meztelen felsőteste körvonalait.Mikor már azt hittem tényleg elhitettem vele, hogy alszom, megszólalt.

-Ha már nem akarsz nekem válaszolni, legalább fordulj meg vagy valami, hogy lássam az arcodat.De ne színlelj.

Nem fordultam meg.

*

Hangos dörrenésre ébredtem.Először azt hittem, csak a képzeletem játszik velem, de mikor nagy nehezen kinyitottam a szemeim, és megláttam az ablakot sűrűn áztató folyadékot, rájöttem, hogy nem.Elkeseredtem, hiszen nem akartam egész nap a kisméretű viskóban lenni.Persze, ha otthon lettem volna, bebújtam volna a fotelba, kezemben 5 tábla csokival, és filmeket néztem volna, de úgy, hogy ott volt tőlem egy köpésre az óceán, és még Floridában is voltam, egy pillanatot sem akartam olyannal tölteni, amit otthon is megtehetek.A levegő is nagyon lehűlt, testem minden része libabőrös lett a vékony takaró alatt.

Szerencsére tettem be meleg ruhákat is, amit a fogmosás, ágyazás, és még egyéb teendők után magamra aggattam.Niall nem volt bent a szobában, se a szobához tartozó fürdőben.Gondoltam megint reggelit csinál, bár ezúttal nem hallottam sercegést.Próbáltam nem folyamatosan a természetfelettivel bíró 'képességén' agyalni, mert megkért rá, én meg nem akartam veszekedni vele.Szóval lakatot tettem a számra, mikor megpillantottam őt az étkező asztalnál.Ahogy meglátott az ajtóban, felpattant, és elém rohant.
Láttam a szemein, hogy egy szemhunyásnyit sem aludt.Elszégyelltem magam, én voltam az oka.Talán ha tegnap éjjel megfordulok, nem hitte volna azt, hogy félek tőle, és tudott volna aludni.


Kezeivel közre fogta mindkét kézfejemet, s gyengéden megszorította azokat.A torkom elszorult, lassacskán már teljesen kiszáradt.Nem akartam neki fájdalmat okozni, én csak...csak olyan hirtelen zúdult minden a nyakamba.Észre sem vettem, hogy szemeim megteltek könnyekkel, és a sós cseppek lassan pörögtek le az arcomról.Niall ajkai szétnyíltak, maga sem volt tisztában azzal miért kezdtem el sírni.

Erőt véve magamon teljesen közel mentem hozzá, így már egy milliméter sem választott el minket.Karjaimat a dereka köré fontam, arcomat pedig a mellkasába temettem.A fiú nem tudta mire vélni a tettemet, csak kis habozás után eresztette le kezeit a hátamra.Kis idő múlva már erősebben vont magához, belepuszilt a hajamba.A testem minden egyes része lángra lobbant ettől, és már nem éreztem mennyire hűvös van.

-Éhes vagy?-kérdezte egy idő után.

-Egy kicsit, miért?

Még mindig kicsit óvatos volt a pillantása, féloldalas mosolya közepette.Továbbra sem engedte el a kezeimet, az ajtó mellett lévő fogashoz húzott, amin kettő szürke esőkabát lógott.Lehet, régebben is ott voltak már, csak én nem vettem észre azokat.A fiú leakasztotta mindkét ruhadarabot a fogasról, és miközben egyiket az alkarján egyensúlyozta, a másikat széttárta, és várta, hogy belebújjak.Nem tudtam mire készül, épp ezért minél hamarabb megakartam tudni.Belebújtattam jobb karomat, majd a balt is az esőkabát ujjaiba, aztán összegomboltam elől.

Niall bezárta mögöttünk a kis ház ajtaját, aztán újra kézen fogott, és futni kezdett.A zuhogó eső másodpercek alatt áztatta el az egész esőkabátot, meg csupasz kezeimet, de nem volt hideg.Kellemes, langyos eső volt, amit eddig Dublinban még nem tapasztaltam.Az eszeveszett rohanás miatt nem tudtam sokáig élvezni a zuhatagot, ugyanis percekkel később már egy, az óceán partján várakozó fedeles motorcsónakban ültem.Hátravetettem a fejemet, hogy a kapucnim könnyedén lehulljon a fejemről, aztán a kissé zavart fiúra néztem.

Mosolyommal megnyugtattam Niall-t, aki lehúzott maga mellé, a kávészínű bőrülésre.Elképedve húztam végig ujjaimat a puha tapintású anyagon, egyszerűen nem tudtam elképzelni, Niall miért költött ennyit.Sosem érdeklődtem különösebben az anyagi helyzete felől, mert nem is akartam tudni.Őt szeretem, nem pedig a pénzét.

-Mehetünk?-fordította el a kulcsot a kormány alatt.

-Hova is?

-Hát, úgy terveztem, ha jó idő lesz bemegyünk csónakkal valahova, ahol csak víz van körülöttünk, és nem látszanak a partok.De...szakad az eső, úgyhogy csak vízszintesen elmegyünk a strandhoz, és benézünk a városba.Mit szólsz?Beülünk valahova...eszünk valamit.Aztán..van egy meglepetésem is.

Felcsillantak szemeim a szavaira, majd' kiugrottam a bőrömből.Részben azért, mert nagyon megszerettem volna nézni a várost, amit eddig csak képeken láttam, és részben azért is, mert megkordult a gyomrom az 'eszünk' szóra.De a meglepetés...nem szeretem ezt a szót.

-Amúgy..Niall.Floridában, hol vagyunk?

-Szerinted?-vigyorgott.-Miami Beach.

-Hű.

Csak ennyit tudtam kinyögni.Sosem gondoltam volna, hogy egyszer eljutok Miamiba, azzal a fiúval, akit az életemnél is jobban szeretek.Viszont mindig ott van az a hülye 'de..'